Hanauma Bay - teknősbéka üldözésben

Mondják, aki Hawaiira jön, az tudjon szörfözni és búvárkodni.

Hát... akik ismertek engem tudjátok jól ritkán képzeltem el magam az óceán hátán lovagolni, avagy a korallszirtek alatt halak után kutatni. Igaz, akik ismertek azt is tudjátok elég őrült vagyok hogy kipróbáljam, ha egy lehetőség adódik. Adódott ám. De még milyen. A helybeli unitárius pap kiváló könnyűbúvár. Ma rámpakolta a felszerelést, nagy békalábaktól a lélegező herkenytűkig, és intett, ússzak utána. Nem vagyok én mai gyerök - gondoltam, hisz nemhiába löktek be engem annyiszor a Herbák strand mélyebb medencéjébe...

Lélegzetelállitó (néha a szó szoros értelmében) az, ami az óceán fenekén előbukkan. Szinpompás halak, melyek ezrével húznak el mellettem és rám se hederitenek, teknősők és korallok tömegje mindenfele. Nem tudom mennyit tölthettem a viz alatt, de tény, hogy mikor kidugtam a fejem újra, akkor feltűnt, hogy a pap nagyon hevesen és főleg nagyon messziről integet... Gondoltam ideje visszamennem a "biztonsági zónába". Azaz... mentem volna, ha az áramlat segitett volna, ugyanis annyira kisodródtam a nagy merülés közben, hogy teljesen ellenáramba kerültem. Mire teljesen felfogtam volna, hogy mi a gond, máris megjelent mellettem egy pirosnadrágos emberkolosszus és se szó se beszéd, rádobott a deszkájára, majd a part fele kanyarodott velem. Utólag kiderült, a vizi mentősők végig figyeltek, és azonnal, ahogy meglátták, hogy képtelenség lenne felszereléssel együtt visszaúszni áramlat ellen, értem jöttek:)
Most már azt is tudom, miért forgatták a Baywatch sorozatot a környéken... Ennyit a búvárkalandról.

Buszos történetek Hawaiiban I.

Már egész otthonosan váltom a buszokat. Waikiki beachtől a 42-es kihoz egészen Honolulu külvárosáig, onnan már csak egy utcányira van a 7-es megállója, ami felvisz a Kalihin a trópusi erdő széléig. Fél óra gyaloglás, és haza is értem...
De egyelőre még a 7-es megállójában üldögélek. Kényelmesen nyújtózóm, vizsgálom a karjaim közben, nagyon megégetett e a nap. Magányom hamar végetér. Egy kinai hajléktalan nő érkezik szitkozódva, borzos hajjal, émelyitő szagot árasztva méterekig. Szegény otthoni Lacira emlékeztet, a kolozsvári nylonzsákosra. Milyen jól meglennének most ők ketten. Vajon hol jobb ez az állapot? Hawaiiban, vagy Romániában...?

A padról muszáj felállnom, mert nem birom a szagot, ő rögtön birtokba is veszi a helyet, végigfekszik rajta.
Sétálok egyet, gondoltam.
Ekkor ütköztem neki az eddig nem is látott illetőnek. Koromfekete haj, bajusz, borostás, gyűrött arc, de a szeme melletti redők mosolyognak. Nyújtja is már a kezét. Kész, nem lehet meghátrálni...
- Buck vagyok - és te?
- ööö...Zsolt...Z...s...o...l...t - hungarian...érted?
Érti, persze, hogyne értené.
Annyira örül nekem, hogy nem hátráltam meg. Mert hát a 7-est várni egyedül nem nagy élmény.
Képzeljem el, tegnap költözött ide fel a Kalihire. Nem is tudja még pontosan a buszjáratot, dehát még csak este tiz van...valami csak hazavisz minket nem?
Milyen érdekes! Én is pont "tegnap költöztem" ide.
Nahát! Akkor egy utcában lakunk, milyen jó!!! Újra megszoritja a kezem. Szimpatikus vagyok neki. Mesél. Eredete szerint puerto ricoi. Van egy ikertestvére. Alaszkában él... (Az igen hőmérsékletváltás) Egypetéjü ikrek, igyhát gyakran használták ki a hasonlóságot. Egymás barátnőivel randiztak, meg néha ő ment el testvére helyett a matek tesztelésre. Hahotázik. Ja...ne ijedjek meg - mondja. Azért nincsenek elől fogai, mert évekkel ezelőtt kiverte egy illető. A testvérét keresték valamilyen kétes ügy miatt, aztán ő mind mondhatta, hogy ikrek.
Ez a fránya 7-es nem akar jönni. Pedig amerika legjobb közszállitása van Hawaiion. Igaz szombat van...
Helyeslem, és erdélyiesen hozzáteszem, hogy Kaliforniához képest milyen olcsó.
Előhúz egy kis kártyát: "Handicaped pass" - képzeljem, egész évre csak harminc dolcsi. Ja, és agyilag meg testileg semmi gond nincs nyugodjak meg. Csupán "érzelmileg stresszelt", ezért kapta az igazolványt.
Sok a fájdalom belül - mutatja, mellét ütögetve. Három év börtön, az asszony meg a kislány otthagyta. De már minden rendben van, tiszta vagyok - mondja. Mindketten elhallgatunk és a kinai nőt nézzük csendben. Most már együtt sajnáljuk szegényt.
Hogy én mivel foglalkozom? Hát...emberekkel, főleg gyerekekkel.
Hát ez nagyszerű! Tehát akkor misszionárius? Érti ő, érti. Hm... Nagyon spirituálisnak talál. Át kellene mennem feltétlenül Maui szigetére is, ott biztos nagy szükség van unitáriusokra. Mert hát ugye itt ez a szerencsétlen kinai nő is. Látod? Senki el nem viszi egy elmegyógyintézetbe. Bezzeg, ha a turistanegyedben feküdt volna be a buszmegállóba...
Ej ej...az a 7-es! Lehet még együtt kell felgyalogoljunk poénkodik. Á, mondom - inkább itt megrészegedünk reggelig mint kimásszunk a trópusi erdő széléig. Rossz poén. Alkoholista vagyok - mondja mosolyogva (Égek is).
Tényleg, ti mit isztok ott ahonnan jöttél? Csillogó szemmel figyelte a szilvapálinka készitésének leirását. Biztos jó ország lehet. Miről hires?-kérdi ártatlanul.
Uramatyám... Most mit mondjak Bucknak drága magyarhonról? Átfutott az agyamon Bartók zenéje, Teller Ede találmánya, Budapest és a Hortobágy, Erdély és minden forradalmunk, csatánk, a kollégium, a Teleki téka...beadtam végül a derekam. Még én magam is alig hittem mibe vágtam:
- Hát...itt errefele...inkább Drakuláról hires az a rész ahol én élek, de ne ijedjen meg mondom, hamis legenda (némiképp igyekezve javitni a kinos kulturális csemegét).
- Ugyan, Vlad történelmi személy volt. Sosem ivott vért, csak karóba húzatott minden gonoszt - legyinti.
A 7-es mentett meg. Berobogott a megállóba, és az már teljesen természetes volt, hogy egymás mellé ülünk majd. Gyorsan témát is váltok. Amolyan aggódóan mondom neki, próbálta e az Anonim Alkoholisták segitségét kérni? (Egy évi ittlétem alatt megtanultam mennyire sikeres szervezet amerikaszerte).
Derüsen válaszol. Sosem tudott továbblépni az első követelményen. Hagyja abba teljesen az alkoholfogyasztást?! Neki bizony esze ágában sincs abbahagyni. Ő jól megvan ám. Szobát bérel a Kalihi utcában, aztán majd szeretne beiratkozni egy szocmunkásképzőbe, hogy segithessen a hozzá hasonlókón. Kajatippeket adni, elrendezni a formaságokat, hogy a buszokra kapjanak igazolványt stb stb.
Figyelmeztetnem kell, hogy a házszámját, amit annyit ismételt, épp elhagytuk. Hirtelen megrántja a megállást kérő kötelet, még egyszer jól megrázza a kezem és már indul is. Ő volt Buck, a sorstársam 7-es várásban. Életemben előszőr éreztem magam Esti Kornélnak.

Üdv vendégem,
barátsággal köszöntelek ebben a virtuális térben.
Ahogy életem eseményei zajlanak igyekezni fogok néhány gondolatot, fotót, eseményt megosztani veled. Fogadd nyitottsággal őket. Ez is én vagyok.