Hány évet élünk?

Utolsó napom Hawaiion. Megsimogattam szememmel minden ismerős helyet, párszor megmártóztam még a langyos azúrkékben, aztán pakolni kezdtem. Estére áthivtak a szomszédba, ugyanis egy "néni" meg akart ismerni. Gyanútlanul vonultam fel a trópusi ösvényen. Fura alakú ház, amikor belépek egy fehérhajú néni ül a kanapén, lábai pokróccal betakarva. Megtudom a titok nyitját: Maybelle 1900 október 22-én született, tehát szááázhaaatéééves. Kitűnően ért mindent, nagyitóval olvas, és 3 évvel ezelőtt még saját kis veteményesét gondozta, amig egy este le nem esett. A szomszéd, aki a közeli tornácon pipázott meghallotta a segélykiáltást, amely eleinte egy kismacskáéhoz volt hasonló, de később, amikor a helyszinre ért meglátta, hogy a pórul járt öregasszony kérte a segitséget. Harcolt az életéért, hisz valahogy odavonszolta magát az ablakig, hátha valaki meghallja. Amikor a rohammentősők kijöttek, megállapitották, hogy medencecsontörése van.
-Azóta felépültem ugyan - meséli vidáman, de nem járok többet.
106 év, még leirni is döbbenetes. Mesélte, hogy mikor a Titanic esüllyedt akkor ő már serdülő kislány volt, emlékezett milyen nagy hir volt az a világban. És emlékezett arra is, mikor még nagybátyja fedett lovaskocsikon vitte át néger rabszolgáit Kentuckyból Missouriba. Háborúk sora, közöttük Pearl Harbor tragédiája, melyet az egyik hajóról élt meg, aztán a csendes békés évek, miközben ő tanitóként dolgozott.
- Mi a titka - kérdezem?
Mosolyog rám.
- Régebb azt mondogattam az embereknek, hogy reggelenként mindig megittam egy pohár forró vizet ecettel és mézzel. De ma már úgy érzem tévedésből élek ilyen sokáig.
Kezet fogunk, megengedi nagy nehezen, hogy egy képet is készitsünk.
- Nincs a hajam elrendezve - mondja szerénykedve.
Bandukolok le az ösvényen. Idén lettem 28 éves. Hányszor de hányszor éreztem már a kollégiumi betlakásos rohanásban, hogy halálosan fáradt lettem, és nem utolsó sorban "öreg".
Ma újra tanultam valamit. Van ecetem, mézet szerzek, vizet pedig a mikróban tudok melegiteni...

Milyen magasztos titok marad az, hogy hány évet élünk. Most úgy érzem, egyszerűen jobb recept lesz beosztani az erőm, munkám és időm ezután. Köszönöm Maybelle, az Isten éltessen! Sokáig?